Szabó Lőrinc: Lidérc

Csak álom vagy, hiába akarlak,

lidérc, kit a vágy maga szűl,

tündér gyönyör, olyanokat súgsz,

hogy a józan eszem menekűl

és öleli érted a torzat,

a semmit, s azt hiszi, te vagy,

néger-zene villog agyamban,

s hiába, csak csalogat

a fényed: nem érek odáig:

a fényed: a képzelet: én, –

a fényed: kibonthatatlan,

megfoghatatlan ez a fény,

ez a fény: te, ki táncolsz meztelenűl

s kit nem lehet soha elérnem,

mert rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz,

mely feketén alszik a szénben.

Meghatározó olvasmányaim 1-6

Nem vagyok az a nagy csatorna-követő, van néhány podcast, amit főzés közben szoktam hallgatni, Kadarkai Endre beszélgetéseit például nagyon szeretem, meg D.Tóth Kriszta Elviszlek magammal sorozatát is meg zsoktam nézni, amikor olyan emberrel beszélget, aki számomra érdekes. Továbbá 1-2 booktuberre fel vagyok iratkozva, de őket nem hallgatom rendszeresen, csak épp, amikor kéne még 10 perc "valami", akkor elindítom egyik-másik könyves élményeit.

Az egyik ilyen könyves csatornára készült mostanában egy videó a könyvmoly 40. születésnapja alkalmából, hogy 40 év-40 könyv, azaz eddigi életének meghatározó olvasmányai. Ez inspirált arra, hogy leginkább magam miatt megpróbáljam összeszedni, hogy rám mely könyvek voltak így vagy úgy hatással az eddigi életem során, mert több említett könyvnél felsikkantottam magamban, hogy húúú, tényleg, ez nekünk megvolt, ezt én is hogy szerettem, stb...

Szóval megpróbálom összeszedni, visszagondolni, hogy mely kötetek voltak az én meghatározó olvasmányaim. 

1. A legeslegelső nagy emlékem a Jó éjszakát, TV maci! lapozó. Akkoriban még minden esti mese előtt-után a tévémaci volt a felvezető, levezető. Szerintem a kor ikonikus alakja volt a Paprikajancsival együtt. A könyv itt lapul a polcom hátulján, nincs túl fényes állapotban, inkább sallangosnak mondanám, egy csinos kék szigetelőszalaggal van a gerince megerősítve, de semmiképp nem vállnék meg tőle. 

2. Aztán ugyancsak a kisgyerekkorom kedvence volt a Süsü a sárkány. Iskolás még nem voltam ugyan, de a tévében ment a bábjáték, és hallgattuk bakeliten, így a köynvet is kívülről fújtam, igaz a sorok máig Bodrogi Gyula és Sztankai István, Hűvösvölgyi Ildió és Csákányi László hangján szólalnak meg, a dalokat még most is el tudnám éneklni.  Ez is itt figyel a polcomon. 

3. A másik ilyen mese természetesen a Vuk volt. Természetesen ezt is rongyosra néztem és olvastuk, olyannyira, hogy ebből máig is szoktam idézgetni, ha úgy hozza ki a lépés. Pogány Juditot azóta már már több filmben, és színpadon is láttam már, nekem az ő hangja örökkre Vukkal lett azonos. 

4. Aztán már iskolás koromban az egyik nagy kedvencem volt a Csipike az Óriástörpe című könyv. Emlékeimben úgy él, hogy imádtam a törpe kalandjait, és számtalanszor újra- és újraolvastam. Már felnőttként, amikor már a gyerekekkel könyvtárba kezdtünk járni, akkor rögtön megpillantottam a polcon, és ki is vettem. Sajnos felnőttként hiába kerestem benne azt, ami kisgyerekként megfogott. Valahogy nem jött át. Ettől függetlenül a gyerekkoromnak mindenképpen meghatározó emléke lett. 

5.Amikor már tudtam olvasni, de még nem tanultunk oroszt az iskolában, akkor nagy élvezettel olvastam Pöttyös Panninak azt a kötetét, amiben vendégségben (?) volt náluk Szovjetunióból egy lány, Tamara (?) Két mese volt a könyvben, az elsőben bárányhimlős volt Panni, innen kapta a Pöttyös Panni nevet, a másikban volt az szovjet kislány, és tanították egymást oroszul-magyarul. Innen tanultam meg az első orosz szavaimat. Babuska, gyevocska, blincsiki szpasziba, és hasonlók. A könyv a nagymamáméknál volt, amikor ott voltam, mindig elővettem, talán még anyukám könyve lehetett. Sajnos ez már nincsen meg. 

6. A másik ilyen nagyszülőknál levős könyvem a Mirr Murr a kandur volt, ezt is sokszor olvastuk közösen, amjd egyedül is, és a tévében is ment, amikor Halász Judit mesélt a kisfiának. 

Már elfelejtettem, milyen szelíden múlik az idő Párizsban. Minden elénksége ellenére egyfajta nyugalom uralkodik a városban, békesség, amely csapdába ejti az embert. Párizsban, kezében egy pohár borral az ember megteheti, hogy egyszerűen csak van.

       / Kristin Hannah: Fülemüle /

 Nádasdy Ádám: Jégkockával  

Hogy foglak tudni szeretni,

ha nem leszel enyém?

Hogy beszélgetek majd veled:

könnyesen? könnyedén?

Ha egyszerre megyünk haza,

mellédsodródom-e,

vagy táskámba kapaszkodva,

szaladok másfele?

mással vitázva elmegyek?

vagy azt várom, hogy ints?

ha megkérded, dolgom van-e,

bevallom-e, hogy nincs?

Ha valahova beülünk,

s térdem térdedhez ért,

baj-e, ha otthagyom? (becsülsz,

vagy megsajnálsz ezért?)

S ha otthagyom: felizzon-e

végig a combomon –

minek, ha még számat is

féken kell tartanom?

Inkább kétségben hagyjalak:

a dologból mi lett?

Térdem keresztbe föltegyem

és mást igyak, direkt?

Futásilag

Futásilag ( is) Máté az én nagy kritikusom. Ha 10 alatti km-t futok, akkor az neki "csaaaaak", ha 10-t, akkor " mindig ennyit futsz", ha 12-t, akkor nem átallja megkérdezni, miért nem futok még többet 😄 Ma 15-t futottam, és végre sikerült a kedvére tennem. De csak azért, mert 15-én van a szülinapja 🥳🎂🏃‍♀️ #nincsmegállás #anyavagyok #futóanyavagyok #télenisfutok

Papp Ádám: A lelkem

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Érzem; hűen őrzi azt,
s - mint könnyű jóságot -
élteti szüntelen bennem.

Valakinél ott hagytam a lelkem,
kinek szavait dallam járja át.
Ki ismeri zenémnek titkait,
ki tudja, hogy bennem mi fáj.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Kusza vázlatból lett szürkeség
mit létem színei ragyognak be,
s öröm minden, ha a fényhez ér.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Fülemben él még a hangja,
szemeim előtt íves arca, s
érzem ajkamon, milyen a csókja.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Mosolyomat könnyekkel itatom,
csendben az ő nevét dúdolom,
s míg élek nem feledem azt,
kinél hagytam ott a lelkem.

#5 #6 #7

#5 Az az volt, amikor Marci jött, és mutatta, kérdezte, hogy jól írta-e be a kertészkedős játékába a nevét. És jól. Mostanra ért be nála a fél év iskola, és minden nap meggyönyörködtet valamivel. Remélem, ha lemegy a nagyokkal a felvételi hercehurca, akkor kicsit nagyon türelemmel és odafigyeléssel fogunk tudni felé is fordulni, mert olyan varázslatos dolog ez, amikor egy kisember egyszer csak rendszert tesz a káoszban, és hiphop megtanul írni és olvasni. Hát nem? 

#6 Kép nélkül. Az új csodaszép zöld hipermeleg kabátomban mentem a suliba a gyerekekért. Ó micsoda boldogság, ha az embernek van egy jó meleg kabátja télvíz idején. 

#7 Újabb Marciság, de most könyves. Nem tudom leírni szavakkal azt a melegséget a szívemben, amit akkor érzek, amikor azt látom, hogy Marci levesz egy könyvet a polcról, és OLVASSA.